szolgaszármazású papok: Az Árpád-korban a társad. emelkedés szinte egyetlen útja az Egyh. A hazai zsinatok visszatérő témája a ~ ügye. Előfordult, hogy a szolga ura akarata ellenére lett pap. 1104: az első esztergomi zsinaton kimondták: ha a klerikus az Egyh. szolgája, fiai nem lesznek szolgák, hanem az Egyh. szabadjai, tehát papokká is lehettek. Mások szolgáját csak akkor szentelhetik pappá, ha ura előbb szabadon bocsátotta. Aki e nélkül szentelte pappá, köteles őt megváltani, azonfölül 50 penzát fizetni. 1207: Bogyoszló váci pp. (1188-1213) kérdésére III. Ince p. (ur. 1198-1216) azt válaszolta, ha az Egyh. szolgájának fia pappá lesz, fölszabadulása után csak akkor mehet át más egyhm-be, ha fölszabadítása föltétlen volt, ha csak bizonyos tp. számára szabadították föl, helyhez van kötve. II. András kir. (ur. 1205-35) a papságnak adott kiváltságlevelében kikötötte: a főpapok, a kir. udvarnokai és szolgái közül senkit tonzúrára ne bocsássanak, azokat, akik eddig törv-esen jutottak az egyh. rendbe, ha nyereség v. nagyravágyás vezette őket, az istentiszt. tartásától el kell tiltani. 1267: Guido bíb. p. követ kijelentette: szolgát csak akkor szabad szerpappá szentelni, ha ura teljesen fölszabadította. A ~ az Árpád-korban többnyire a falusi pléb-kon fejezték be papi pályájukat, főpapi székekbe az előkelő nemzetségek tagjai kerültek. A ~ ppségbe kerülését igyekeztek megakadályozni: IV. Orbán p. a szolgasorból származó Timót zalai főesp-t nevezte ki zágrábi pp-ké (1263-87), ez ellen IV. Béla kir., az orsz. rendjei s a zágrábi kápt. egyaránt tiltakoztak. IV. Kelemen p. (ur. 1265-68) az emberi egyenlőségre hivatkozott, de nem sikerült a régi gyakorlatot megszüntetnie. V. István kir. 1271: Lampért egri pp-öt (1246-75) kérésére biztosította: ha a ppi szék megürül, csak 3 nemes és jogtudó jelöltet terjeszt a kápt. elé. T.E.

Hermann 1973:60.